Sokszor, nagyon sokszor győz az elvakultság az ész felett. Mégha tudjuk is, hogy az az út csak fájdalmat okoz amin járunk, az elvakultság és a remény tovább kísér azon a gecihosszú úton, támogat, hogy ne adjuk fel.
És néha jó
És néha rossz.
Kicsit jobb a kedvem. Talán mert felengedték a ficim 2.rrészét AFS-re.:D
Miért abba az emberbe szeretünk bele, akit a lehető legnehezebben kaphatunk meg? AKi már mást szeret, de mégis élteti bennünk a szikrát,h. küzdjünk, hogy ne adjuk fel. És az emlékek. Az a millió emlék is mind a küzdelem mellett áll. >.< ecsém átcsaptam valami geci pszihiátriai, vagy vmi drámai forgatókönyvbe?
Lehet most csak ennyit írok O.O mert na.
chu
